"A pesszimizmus az a fajta vélekedés, hogy általánosságban a dolgok rosszak, és csak egyre rosszabbak lesznek; ellentétben optimizmussal, ami a dolgok általános javulásában és a jó oldal szemléletében hisz. Egy gyakori példa a következőképpen szemlélteti a különbséget: amikor egy fél pohár vizet lát, az optimista azt mondja rá, hogy félig teli; a pesszimista viszont, hogy félig üres." (Wikipédia)
Régóta ismerem ezt a poharas szemléltetést, és tudom, hogy én alapvetően pesszimista vagyok. Ellentétben az öcsémmel. Annyira irigylem, hogy ő mindig bízik, mindig optimista, történjen bármi...
Az elmút egy évben annyi rossz történt... Gyuri betegsége, munkahelyének elvesztése stb. Amikor már kezdtem örülni, hogy végre, talán, hátha jobb lesz (sikerült munkát találnia), akkor persze újból felmondtak, mert létszámleépítés volt, és ő még csak próbaidős szerződéssel rendelkezett.
Közben persze a hitelt törlesztő összeg egyre emelkedik. Igyekeztem én minél több pluszmunkát vállalni, de sajnos a magántanítványok is egyre kevesebben vannak. (Persze ez szakfüggő is, gondolom.)
A gyerekeket is sajnáltam/sajnálom, mert egyre többször kell nekik mondani, hogy nincs pénz, nem lehet, nem vesszük meg. Édesek, mert megértik vagy legalábbis elfogadják; gyűjtik a perselybe a nagyszülőktől kapott forintokat. Terveznek, álmodoznak, hogy hova megyünk majd abból a pénzből, és persze mindig emlékeztetnek az ígéretemre, hogy elviszük őket a nyáron a vidámparkba. (Még régebben mondtam, de a gyerek nem felejt...)
Tudom, hogy sok minden van, aminek örülhetek: a családom, az egészséges gyerekeim, a munkám (amit egyébként nagyon szeretek), hogy van hol laknunk (nem vitte el az árvíz). Ezeknek örülök is!!!! Sőt a férjem is dolgozik újra, és talán nekem is lesz egy kis munkám!! Szóval most nagyon örülök, de ott motoszkál bennem több kérdés is: Mi lesz, ha Gyurinak megint 1-2 hónap múlva megszűnik a munkája? Jól teszem-e, hogy a gyerekeket a nagyszülőre bízom több hétre napközben, amíg dolgozom? Mi lesz, ha a gyereknek tett ígéretemet nem tudom megtartani?
Örülök, de nem felhőtlenül.... mint írtam, alapvetően pesszimista vagyok.
Kíváncsi lennék valamire, kedves olvasóim! Ti pesszimisták vagy optimisták vagytok?
Én kifejezetten optimista vagyok pánikolós felhanggal. Vagyis negatív helyzetben előbb bepánikolok kis időre (percek/napok a helyzet súlyosságától függően), de ez az idő pont elég arra, hogy visszalendüljek és töretlen optimizmussal vágjak bele a dologba.
VálaszTörlésAz lendít-e a kedveden, ha megsúgom, hogy ma feladtam a csomagocskát?:)
Hát!!!!! Ugye, hogy napos időben is lehetnek pesszimista és depis gondolatai az embernek???:-))Sajna..én pesszimista beállitottságú vagyok..és mindig aggódom.:-(((( Ennek ellentéte a párom, aki mindig optimista!!! Ezzel jól kiegészítjük egymást.:-))Na de az utóbbi időben próbálom magam optimista gondolatokkal terelgetni...mert az sokkal kellemesebb. Jobb a jóra gondolni, mint a rosszra. nem kell olyan sokat aggódni! Úgy még nem volt, hogy ne legyen sehogy...én legalább is ezt mondogatom magamnak. Aztán majd lesz valami!
VálaszTörlésSzóval ne aggódj!!! Lesz ez jobb is!!!:-))))
Én született optimista vagyok. Próbálom mindig a jó dolgokat meglátni, és az apró örömöket élvezni. Ennek ellenére nekem is vannak rossz periódusaim, mint mindenkinek. De mindig az lebeg a szemem előtt, amikor a szintén optimista nagymamám ( hála égnek tőle örököltem a génjeim nagy részét!!) a halálos ágyán ENGEM vigasztalt!!! Hogy ne keseredjek el!!!Örök tanulság volt számomra, és sokszor ez ad erőt!
VálaszTörlésKicsiKató, Csilla, Andi! Köszi, hogy válaszoltatok!
VálaszTörlésKicsiKató és Andi optimizmusát nagyon irigylem!!! :)
Csilla! Hasonlóan próbálkozom én is! :))
KicsiKató, köszi a csomagocskát! :))
Megérkezett?
VálaszTörlésMég nem, de azért köszi! :))
VálaszTörlésMost értem ide..., csak annyit - jó hosszú lesz...-, hogy szerintem az ember megszületik valamilyennek és az élet alakítja tovább, hogy az élete során, milyen dolgok érték. Lehet, hogy ez hülyeség, de így gondolom. Ugyanis, én optimistának születtem, de az életem során nagyon sok súlyos dolog történt velem, amitől elbizonytalanodtam és pesszimista lettem, már nem mertem a jóban hinni, mert a rossz jött! Mára berendezkedtem egy pesszimista álláspontra és ha véletlenül jól sülnek el a dolgok, hát akkor nagyon tudok örülni!:) Ez egy védekezés, vagy csuda tudja... Azért sokszor próbálkozik bennem felülkerekedni az optimizmus, de általában nem merem engedni...:( Még szerencse, hogy a férjem egy örök optimista, álmodozó és el is hiszi, hogy az úgy lesz, amit szeretnénk!:) Nem ér le a lába a földre, de ezt imádom benne!:) Ja, és nem kesereg, ha nem jön össze, hanem továbbra is bízik, mondván, ez az egy megoldás van! Már Madách is megmondta!:))
VálaszTörlésIldi! Én is védekezésnek gondolom a saját pesszimizmusom, és én se merem engedni, hogy legyőzze az optimizmus. Akkor nagyobb lenne a csalódás, úgy gondolom, ha optimistaként mégsem sikerülnének a dolgaim. Ha rosszra számítok eleve, akkor felüdülés az esetleges jó.. Egyébként az én a férjem is optimista, álmodozó, bár azért elkeseredni is szokott. Nálunk az öcsém ilyen bízó-küzdő alkat.(Mennyire irgylem ezért!!) Ezek szerint rá jobban hatott Madách, mint rám! (Pedig én minden évben tanítom... :)))))
VálaszTörlésVannak szerencsés alkatok, akiket szabad irigyelnünk, de ne tegyük! El kell fogadni magunkat és amiben lehet, kicsit változtatni! Ez van!
VálaszTörlésÉn is szerettem volna valami biztatót írni, de sajnos én is született pesszimista vagyok. Tudom magamról, hogy sokszor megnehezítem a saját dolgomat, tudom azt, hogy emiatt már eleve kudarcra van ítélve már sok minden.
VálaszTörlésNem tehetek róla, de nem bízok eléggé magamban és emiatt mások sem bíznak bennem.
Van , hogy kibújnék a bőrömből....de, hogy néznék ki ha bőröm sem lenne ?
:(
:)))
Ildi! Elméletben én is tudom...
VálaszTörlésBemka! Ha már humorral tudja kezelni az ember a dolgait, jó úton jár a változás, elfogadás felé...
Bár sokszor nagyon nehéz... Ma is olyan helyzetbe kerültem, hogy humorizálni eszembe se jutott! Mások hülyesége, nemtörődömsége miatt, mi járunk pórul! Jajjjj! :(((
Azért a bőröd maradjon! :))
Ha segít, hogy elmondhatod , én hallgatlak.
VálaszTörlésÉn. is...:-)))
VálaszTörlésÉn is!!:))
VálaszTörlésÉdesek vagytok!
VálaszTörlésKissé zűrös volt a tegnap... 1. Zsuzsó belelépett egy éles kockába, ami elvágta az ujját. 2. Kiderült, hogy Gyuri nem kap pénzt az elmúlt hónapra, mert az ügyintéző nő elszámolta magát...3. Nyáron dolgozni akartam, de tegnap telefonáltak, hogy nem kellek, mert nem tudok augusztusban végig menni... :((( Kissé kiakadtam... Már annyira beosztottam azt a pluszt, amit kaptam volna, erre se munka, se Gyuri-pénz. Érdekesen alakulnak a dolgok. Igyekszem én optimista lenni, de nem nagyon megy.
Vannak olyan időszakok, amikor elkapja az embert a "malomkerék"...és csak a rossz dolgok történnek. Szerintem ezek azért vannak, hogy erősítsék az ember jellemét. ( Na most nem nagy szavakat akartam használni, hanem saját tapasztalatból beszélek.:-))Nem vigasztaló lehet, de mindenhol vannak átmeneti rossz időszakok...és akkor szokták ugye mondani " hogy ennyi rosszra már csak jó jöhet". Túl kell élni ezt a hullámvölgyet, hogy utána újra magasra kapaszkodhass!!!
VálaszTörlésBiztosan bosszantóak a napi dolgok, ez egyértelmű....de biztos vagyok benne, hogy valami nagyon szép és klassz időszak fogja majd ezt felváltani...amikor is majd sok minden sikerül, és úgy alakul, ahogyan szeretnétek.
Mi is erre várunk most megint, hogy alakuljanak már dolgok.:-)) Nálam sem kerek minden...DE majd jobb lesz!!!
Lehet ökörségeket írtam, de ez most kikivánkozott belőlem.
Ui. Nem jöttök le egy kicsit strandolni hozzánk? Vagy ha nem strandolni, akkor főzünk valamit a csajoknak??!! Meg barkácsolunk valamit??? HMMM?:-))))
Jó volt a strand! :)))
VálaszTörlésDe itt is hoztam a szokásos formám... Zsuzsó nagyon megijesztett :S