Tegnap apu meglepte a csajokat egy kicsi mezei nyuszikával. A hobbin (A telkük, ahol gyümölcsfák, szőlő, vetemény van.) találta, teljesen egyedül volt szegény állat, meg se mert mozdulni. Apu hazahozta, gondolta, mi ráérünk, tudjuk naponta többször cumiztatni! Tényleg ráérünk, és Mimi meg Zsuzsó boldogan vállalta a feladatot. Persze csak a szemlélő szerepe az övék egyelőre, illetve kisebb megbízásokat kapnak.
Persze tartottam/tartok attól, hogy a nyuszó nem fog megmaradni, életben maradni( ezért nem adtunk még nevet sem neki), így a lányoknak is próbáltam óvatosan adagolni, hogy ne éljék bele magukat a helyzetbe. Persze ezt egy gyereknek elég nehéz megmagyarázni. Édesek voltak, látszólag nagyon felnőttesen elfogadták, de azért minden mondatukban benne volt a féltés, az aggodalom.
Gondban voltam, hogy mivel etessem ezt a picurka állatot (szerintem 2-3 hetesnél nincs több- bár nem értek hozzá). Gondoltam, hogy valami cumiféle kellene... De ilyen pici??? Aztán azt találtam ki, hogy egy orrcseppes üveget kiürítettem, kimostam, így az lett a "cumisüveg", a cseppentő részével pedig adagolhattam a kicsinek. Kezdetben csak 1-2 cseppet fogadott el, csak ült, pihegett. Igaz, dél körül volt. Délután, amikor Gyuri hazajött, ő is megpróbálta megetetni: akkor már kicsivel többet ivott, aztán később megint jobb lett a helyzet.
Ma már elevenebb volt a nyuszkó: hegyezte a fülét, mászkált, belebújt Gyuri ruhájába, odabújt a lányokhoz, jóízűen kortyolgatta a tejcsit, hegyezte a fülét, mosakodott, mászkált - mindezt a csajok nagy örömére! Látom rajtuk, hogy nagyon örülnek a nyuszikának. Ami pedig meglepő, nem nyomorgatják, cipelik. Elég volt egyszer elmondani, hogy még picike, ne tegyék vele... Inkább óvatos ápolónőknek tűnnek, akik még a széltől is meg akarják óvni kedvencüket.
Ma már elevenebb volt a nyuszkó: hegyezte a fülét, mászkált, belebújt Gyuri ruhájába, odabújt a lányokhoz, jóízűen kortyolgatta a tejcsit, hegyezte a fülét, mosakodott, mászkált - mindezt a csajok nagy örömére! Látom rajtuk, hogy nagyon örülnek a nyuszikának. Ami pedig meglepő, nem nyomorgatják, cipelik. Elég volt egyszer elmondani, hogy még picike, ne tegyék vele... Inkább óvatos ápolónőknek tűnnek, akik még a széltől is meg akarják óvni kedvencüket.
:)))) De jó kis történet! :) Nagyon tetszett! A lányok tündériek! A nyuszi nagyon aranyos!
VálaszTörlésHa már eszik, és mocorog, az jó jel, akkor van esély, hogy megmaradjon. Elég szívós kisállatok.
Gyerekkoromban egyszer én is találtam a határban, haza is vittem. Nem volt nagyobb a ti nyuszkókátoktól, és meg is maradt. Megnőtt nagyra, de nem nagyon szelidült meg. Benne volt a vadvér rendesen. Folyton kiszökött a ketrecéből. Papa megcsinálta, foltozgatta a szétrágott ketrecet, de egyszer végleg sikerült kereket oldania. Nagyon sajnáltam, de neki jobb volt így biztos. :))))
Jó szórakozást Nektek ezzel a kis "csemetével"! :)
Puszi!
Köszi! Mi is abban reménykedünk, hogy ez a mocorgás jó jel! :)))
VálaszTörlésJaj, de tündéri az új kis családtag!!! Ezt nevezem feladatnak!:) Nagyon jó kis nyári elfoglaltság lesz a lányoknak! Én is úgy gondolom, hogy ha így viselkedik, az jó jel! Azért egy állatorvost kérdezzetek meg, hogy a tej milyen legyen, nehogy hasmenést kapjon, mert abból baj lehet! Talán feles tej, vagy ilyesmi kéne, nem? Nagyon drága kis csöppség!:) Reméljük, megmarad!
VálaszTörlésTényleg jó kis feladat! :)))
VálaszTörlés