Nyuszikánk ma már rendkívül eleven volt! Ugrándozott, fülelt, jókat lakmározott, nyoma sem volt a kezdeti szomorúságnak, esetlenségnek. Épp ezért úgy gondoltuk, legyen meg a "keresztelő". A csajok egymás ellen mondták a neveket: Cuki, Füles, Muszi, Nyuszkó, Foltos stb. -többet képtelen voltam megjegyezni. Persze olyan nevet nem találtak, ami mindenkinek tetszett volna. Közben figyeltük, hogy mit csinál, hogy reagál arra, hogy ott vagyuk mellette. Mindig szimatolt, mozgott a kis orra, ide-oda forgatta fejét. Gyuri épp ezért azt mondta, legyen Szimat! Ez a név mindenkinek megfelelt, így innentől kezdve így emlegettük. Zsuzsónak annyira tetszett a név - meg szerintem az egész nyusziskodás -, hogy le is rajzolta. Érdekes, hogy nem a háznál, házban lévő Szimat szerepel a rajzon, hanem a mezőn élő...
Az etetés mindig hosszadalmas szertartás. Szimat ugyanis egyszere csak keveset eszik, hiszen közben annyi mindenre "kell" figyelnie. Gyuri ölében nagyon jól érzi magát, de még jobban a markában, a pulcsija ujjában, de csak addig, amíg rá nem jön, hogy éhes. Ekkor kapar egyet és beleharap Gyuri ujjába! Olyan éles fogacskája van, hogy nem is hittem volna. Épp ezért gondoltuk, hogy kipróbáljuk, rágna-e valamit. Adtam neki egy kis gyümölcsöt, amit elkezdett nyalogatni, rágcsálni. Persze ez csak próba volt, hisz a tejcsinek ő is jobban örült.
Zsuzsó és Mimi imádják Szimatot. Ennek azért is örülök, mert Zsuzsó szinte minden állattól fél. De ezen a képen is jól látható, hogy ez a nyuszi sokkal inkább barát, mit ellenség.
Nagyon-nagyon örülök, hogy éledezik a nyuszi! Annak is örülök, hogy Peti rögtön mondta, hogy életben fog maradni!!! Látod-e nálunk ő az optimista!:-)))
VálaszTörlésJó, hogy Petinek volt emléke a mezei nyuszi(k) neveléséről. Engem is bátorított az optimizmusa! :)))
VálaszTörlés