Ajándékok

Kaptam néhány olyan ajándékot, amit még nem mutattam meg:

Ezt a szépséget Anna készítette! Csodás ékszereket látni a blogján...

Anna, köszi! :))

Az öcsémék ajándékát sem mutattam még. Tudják, hogy mostanában viszonylag sokat varrok....

Új módszer

Tegnapi bejegyzésemet olvasva Verának támadt egy ötlete, hogyan lehetne Szimatnak egyszerre több tejcsit adni: fecskendővel. Ha ez a nyuszkó beszélni tudna, biztos megköszönné ezt a tanácsot! Így is gyorsan eszik, de legalább nem kell várakoznia annyit, hisz a fecskendőt jóval ritkábban kell újratöltenem.

Tegnap este azért megijesztett: szerintem túl sok tejet adtam neki egyszerre (első fecskendős etetés), mert elmaradt a sötétben előadott produkció, csak csendben üldögélt, reggel se nagyon akart enni. Szerencsére dél körül már virgonc volt, én pedig okosabban etettem a későbbiekben. Ennek köszönhetően, még most is hallom a kaparást, ugrálást...

A mai képek:

Szimat és a fecskendő:

Etetés után nyugodtabb a nyuszi, így Mimi is meg tudta fogni:

Szimat fejlődik

Szimat nagyon gyorsan változik, fejlődik. Huncut, tündéri, édes, rosszaság, kaparó bajnok, éhenkórász egyszerre.

Nappal angyali kislány.... vagy kisfiú... Nem néztük még meg, de nálunk Gyuri kivételével mindenki lány - ezért gondoltam... :)

Sötétben viszont "ördöggé" változik. Kapar, rohangál, rág, zörög. Most, hogy kicsit hűvösebb az idő, behoztam a konyába éjszakára. Nem volt jó ötlet, hisz minden ajtót be kell zárnunk, hogy aludni tudjunk. Igaz, 1-2 óra hancúr után lenyugszik. Csak addig mi ne akarjunk aludni. Először azt gondoltam, hogy kicsi neki a hely. Hoztam anyuéktól egy nagyobb ládát, amit kibéleltem kartonnal, száraz fűvel, illetve belekerült egy rongy is, amibe eleinte belebújt. Most már inkább a fűben fekszik, bevackolja magát. Gondolva az éjszakai hancúrra, nemcsak a láda aljára tettem kartont, hanem az oldalára is, a tetéjre pedig rács került. Persze elképzelhető, hogy még így is túljár az eszemen, és kibújik valahol. Jól érzi magát az új helyen, de az esti rohangálások megvannak. Valószínű, hogy ez a "vad" természetéből is adódik.

Enni imád! A kezdeti nehézségek már "rég" homályba vesztek. Ügyesen megtanulta, hogy hogyan kell enni "cumiból", sőt tegnap már nagyobb változatot kellett beszerezni. Annyira türelmetlen, rögtön, egyszerre kérné az egészet! Nem győzöm egyedül etetni. De szerencsére a csajok mindig ott vannak, így valamelyikük fogja a tejes edényt, hogy minél könnyebben és -főleg- minél gyorsabban újra meg tudjam tölteni a "cumit". Még a segítség ellenére is remek mutatványokat tudunk összehozni: ő próbál mászni, kaparni, én próbálom visszatartani, cumit újratölteni, etetni. Ha elég gyors vagyok, nincs nagy gond, de ha esetleg zsibbad a kezem, kicsit lassulok, azt egyből érzi, és már pörög is. Ha Gyuri itthon van, természetesen átengedem neki az etetést... De nem tudom, hogy mi lesz, ha már ez a cumi se lesz elég neki... Mivel fogom etetni? (Ha van valakinek ötlete és megosztaná velem, megköszönném.)

A csajok érdekesen viszonyulnak Szimathoz. Nem akarják kivenni a ládából, simogatni is csak akkor, ha etetem. Valószínűleg az ugrálós, produkciós jelenetek miatt. Ha nyugis, akkor szívesen megfogják, próbálják etetni, rácson kersztül beszélnek hozzá. De nincsennek mindig körülötte. Tegnap az esti etetésnél Mimi megosztotta velem legújabb megfigyelését: Szimat füle jelzi, hogy melege van-e vagy épp fázik. Úgy gondolja, hogy ha a hátához simul, akkor fázik, hisz a nagy fül melegíti a hátát. Ha Szimatnak melege van, akkor természetesen a füle égnek áll, hogy ne melegítse. Ha pedig a nyuszifül félúton megáll, az azt jelenti, hogy pont jól érzi magát Szimatka...

Íme néhány kép:

Füvet rágcsálva:

A kedvenc- általa készített - fészekben:

Napközben félénk, elbújós nyuszi:


A régi és az új "cumi":

Ajándék

Ezt a tányért Batorbától (Csillától) kaptam, csak Szimat annyira lefoglalt, hogy mindig elfelejtettem feltenni a képet! Bocsi, Csilla! Remélem, nem haragszol!

Köszi szépen!!!

Névadás

Nyuszikánk ma már rendkívül eleven volt! Ugrándozott, fülelt, jókat lakmározott, nyoma sem volt a kezdeti szomorúságnak, esetlenségnek. Épp ezért úgy gondoltuk, legyen meg a "keresztelő". A csajok egymás ellen mondták a neveket: Cuki, Füles, Muszi, Nyuszkó, Foltos stb. -többet képtelen voltam megjegyezni. Persze olyan nevet nem találtak, ami mindenkinek tetszett volna. Közben figyeltük, hogy mit csinál, hogy reagál arra, hogy ott vagyuk mellette. Mindig szimatolt, mozgott a kis orra, ide-oda forgatta fejét. Gyuri épp ezért azt mondta, legyen Szimat! Ez a név mindenkinek megfelelt, így innentől kezdve így emlegettük. Zsuzsónak annyira tetszett a név - meg szerintem az egész nyusziskodás -, hogy le is rajzolta. Érdekes, hogy nem a háznál, házban lévő Szimat szerepel a rajzon, hanem a mezőn élő...

Az etetés mindig hosszadalmas szertartás. Szimat ugyanis egyszere csak keveset eszik, hiszen közben annyi mindenre "kell" figyelnie. Gyuri ölében nagyon jól érzi magát, de még jobban a markában, a pulcsija ujjában, de csak addig, amíg rá nem jön, hogy éhes. Ekkor kapar egyet és beleharap Gyuri ujjába! Olyan éles fogacskája van, hogy nem is hittem volna. Épp ezért gondoltuk, hogy kipróbáljuk, rágna-e valamit. Adtam neki egy kis gyümölcsöt, amit elkezdett nyalogatni, rágcsálni. Persze ez csak próba volt, hisz a tejcsinek ő is jobban örült.

Zsuzsó és Mimi imádják Szimatot. Ennek azért is örülök, mert Zsuzsó szinte minden állattól fél. De ezen a képen is jól látható, hogy ez a nyuszi sokkal inkább barát, mit ellenség.

Az új családtag

Tegnap apu meglepte a csajokat egy kicsi mezei nyuszikával. A hobbin (A telkük, ahol gyümölcsfák, szőlő, vetemény van.) találta, teljesen egyedül volt szegény állat, meg se mert mozdulni. Apu hazahozta, gondolta, mi ráérünk, tudjuk naponta többször cumiztatni! Tényleg ráérünk, és Mimi meg Zsuzsó boldogan vállalta a feladatot. Persze csak a szemlélő szerepe az övék egyelőre, illetve kisebb megbízásokat kapnak.

Persze tartottam/tartok attól, hogy a nyuszó nem fog megmaradni, életben maradni( ezért nem adtunk még nevet sem neki), így a lányoknak is próbáltam óvatosan adagolni, hogy ne éljék bele magukat a helyzetbe. Persze ezt egy gyereknek elég nehéz megmagyarázni. Édesek voltak, látszólag nagyon felnőttesen elfogadták, de azért minden mondatukban benne volt a féltés, az aggodalom.

Gondban voltam, hogy mivel etessem ezt a picurka állatot (szerintem 2-3 hetesnél nincs több- bár nem értek hozzá). Gondoltam, hogy valami cumiféle kellene... De ilyen pici??? Aztán azt találtam ki, hogy egy orrcseppes üveget kiürítettem, kimostam, így az lett a "cumisüveg", a cseppentő részével pedig adagolhattam a kicsinek. Kezdetben csak 1-2 cseppet fogadott el, csak ült, pihegett. Igaz, dél körül volt. Délután, amikor Gyuri hazajött, ő is megpróbálta megetetni: akkor már kicsivel többet ivott, aztán később megint jobb lett a helyzet.
Ma már elevenebb volt a nyuszkó: hegyezte a fülét, mászkált, belebújt Gyuri ruhájába, odabújt a lányokhoz, jóízűen kortyolgatta a tejcsit, hegyezte a fülét, mosakodott, mászkált - mindezt a csajok nagy örömére! Látom rajtuk, hogy nagyon örülnek a nyuszikának. Ami pedig meglepő, nem nyomorgatják, cipelik. Elég volt egyszer elmondani, hogy még picike, ne tegyék vele... Inkább óvatos ápolónőknek tűnnek, akik még a széltől is meg akarják óvni kedvencüket.

Cukkinis-sárgarépás rétes

Bocsi, a kép elég sötét lett!

A kertünkben viszonylag sok cukkini terem, a család szereti, így elég gyakran kerül valamilyen formában az asztalra. Szoktam hagymával, tojással készíteni vacsira, gyakori édesség a cukkinifánk, de most valami mást próbáltam ki.

A Mindmegettén találtam az alapreceptet a réteshez. Természetesen átalakítottam az itthon lévő alapanyagokhoz. Mérni most sem mértem, csak úgy raktam bele a kellékeket... Volt itthon egy kis darabolt bacon, azt tettem először a serpenyőbe. Aztán vettem egy közepes méretű cukkinit, megmostam, két végét levágtam, lereszeltem (kicsavartam,mert sok levet engedett). Majd következett két sárgarépa és egy vöröshagyma. Ezeket hozzáadtam (reszelve) a szalonnához, sóztam, borsoztam, majd kb. 5 percig pároltam. Hagytam hűlni, majd amikor már langyos volt, hozzáadtam két tojást.

A réteslapokat megszórtam zsemlemorzsával, rápakoltam a cukkinis-répás tölteléket, feltekertem, majd a tetejét lekentem tejföllel.

Tejfölt persze a tálaláskor is tettem a rétesek mellé - a csajok nagy örömére!

Kaptam Évi tortájából...

Michigan-Évi játékában nem én lettem ugyan a nyertes, de Évi annyira aranyos volt, hogy mindenkinek (aki részt vett a játékban) küldött meglepit!!!

Így részesültem én is a képen látható tortából... (A tortás kép Évi blogjáról származik.)

Évi, köszönöm szépen!!!

Csajok és a könyvek

Mostanában a lányok már nem alszanak délben, így este hamarabb kidőlnek. Ezek a képek tegnap készültek, de gyakorlatilag szinte minden nap így végződik. Amikor lefekszenek, akkor mesélek, majd megyek én is zuhanyozni. Ők pedig egy (vagy több) könyvet maguk mellé tesznek, "olvasnak", aminek az a vége, hogy elalszanak, mire visszaérek...

Nyertem!!!

KicsiKató játékán én voltam a szerencsés nyertes!!

Ezt a klassz üveget és a benne rejlő címkéket kaptam! A címkék fáradt rózsaszín, halvány almazöld és bézs virágos anyagok, rajtuk a feliratok: hand made, Tőlem Neked, szeretettel, made with love, kézzel készült. A hátuljára kétoldalas vetex került, egyszerűen csak fel kell vasalnom.

Nagyon köszönöm, Kati! :)))

(Ebben a szuper "optimista" korszakomban külön jó a lelkemnek! :) )

Pesszimizmus, optimizmus

"A pesszimizmus az a fajta vélekedés, hogy általánosságban a dolgok rosszak, és csak egyre rosszabbak lesznek; ellentétben optimizmussal, ami a dolgok általános javulásában és a jó oldal szemléletében hisz. Egy gyakori példa a következőképpen szemlélteti a különbséget: amikor egy fél pohár vizet lát, az optimista azt mondja rá, hogy félig teli; a pesszimista viszont, hogy félig üres." (Wikipédia)

Régóta ismerem ezt a poharas szemléltetést, és tudom, hogy én alapvetően pesszimista vagyok. Ellentétben az öcsémmel. Annyira irigylem, hogy ő mindig bízik, mindig optimista, történjen bármi...

Az elmút egy évben annyi rossz történt... Gyuri betegsége, munkahelyének elvesztése stb. Amikor már kezdtem örülni, hogy végre, talán, hátha jobb lesz (sikerült munkát találnia), akkor persze újból felmondtak, mert létszámleépítés volt, és ő még csak próbaidős szerződéssel rendelkezett.

Közben persze a hitelt törlesztő összeg egyre emelkedik. Igyekeztem én minél több pluszmunkát vállalni, de sajnos a magántanítványok is egyre kevesebben vannak. (Persze ez szakfüggő is, gondolom.)

A gyerekeket is sajnáltam/sajnálom, mert egyre többször kell nekik mondani, hogy nincs pénz, nem lehet, nem vesszük meg. Édesek, mert megértik vagy legalábbis elfogadják; gyűjtik a perselybe a nagyszülőktől kapott forintokat. Terveznek, álmodoznak, hogy hova megyünk majd abból a pénzből, és persze mindig emlékeztetnek az ígéretemre, hogy elviszük őket a nyáron a vidámparkba. (Még régebben mondtam, de a gyerek nem felejt...)

Tudom, hogy sok minden van, aminek örülhetek: a családom, az egészséges gyerekeim, a munkám (amit egyébként nagyon szeretek), hogy van hol laknunk (nem vitte el az árvíz). Ezeknek örülök is!!!! Sőt a férjem is dolgozik újra, és talán nekem is lesz egy kis munkám!! Szóval most nagyon örülök, de ott motoszkál bennem több kérdés is: Mi lesz, ha Gyurinak megint 1-2 hónap múlva megszűnik a munkája? Jól teszem-e, hogy a gyerekeket a nagyszülőre bízom több hétre napközben, amíg dolgozom? Mi lesz, ha a gyereknek tett ígéretemet nem tudom megtartani?

Örülök, de nem felhőtlenül.... mint írtam, alapvetően pesszimista vagyok.

Kíváncsi lennék valamire, kedves olvasóim! Ti pesszimisták vagy optimisták vagytok?

Nagyszülős kirándulás

Az elmúlt hétvégén anyu és apu felvetették, hogy mi lenne, ha elmennénk velük a nyíregyházi állatkertbe (állatparkba?). Már olyan régen szerettük volna megnézni ezt a helyet, hogy nem mondhattunk nemet. Családi kirándulásnak indult, de sajnos az öcsémék nem tudtak jönni... Így "csak" hatan mentünk. Persze hoztam a formám, mert miattam vissza kellett fordulnunk, ugyanis nem emlékeztem rá, hogy a reggeli vasalás után, kihúztam-e a vasalót... Mindenki örült nekem. Visszamentünk, kiderült, hogy fölösleges volt: természetesen nem volt bedugva a "masina".

Mire az állatkerthez értünk, már rengeteg autó, busz parkolt a környéken, a pénztárnál is jó hosszú volt a sor. De Gyuri jót választott, így hamar bejutottunk. (A választott kasszánál egy csoport szeretett volna jegyet venni, és mindenki beállt a sorba. Persze az 1.ember megvette a jegyeket, így utána villámgyorsan lerövidült a várakozási idő.)

Benn rengeteg mindent láttunk, nem győztünk csodálkozni.

Voltak édi fókák:

A csajokat alig lehetett eltéríteni innen. A látványetetésekről, bemutatókról ugyan lemaradtunk, de így is volt miben gyönyörködnünk.

Zsuzsó nagy örömére láttunk sárga színű madarakat. Az mindegy, hogy milyen madár, a lényeg, hogy sárga...

Feledhetetlen látvány, élmény volt a fehér tigris is:

A csajok persze az orrszarvút is meglovagolták!

Természetesen állatsimogató is van az állatkertben. Egy korábbi alkalommal - máshol - Zsuzsó nagyon megijedt az erőszakos kecskéktől, sokáig nem is akart ilyen állatok közelébe menni. (Egyébként a lovak kivételével, minden állattól tart valamenyire... :( )

Most azonban - nagy örömömre - be szeretett volna menni az állatokhoz. Meg is simogatta őket!

Néhány szemfüles kiskecske kiugrott, kimászott a bekerített udvarról. Így volt lehetséges az, hogy Mimi és apu a járdán etessék az egyik csöppséget.

De a nagyobbakat sem kellett félteni!!! Az alábbi képen jól látható, hogy az egyik épp a kút/csap tetején álldogál. (Onnan kiugrott a kerítésen kívülre, majd vissza.)

Nagyon élvezetes, látványos része a parknak a Zöld Piramis. Ezek a képek ott készültek:

Sok mindent láttunk, tanultunk, csak az idő volt kevés: hatalmas a park. A csajok nagyon élvezték és nagyon elfáradtak. El sem hagytuk még Nyíregyházát, már elaludtak.

Remélem, lesz még alkalmunk máskor is eljönni/elmenni ebbe az állatparkba!

Imádom...

.... ezt a virágot!!! Gyerekként nagymamámnál láttam meg: hatalmas volt, tele gyönyörű virágokkal. Persze szegény mamám a "szagát" nem szerette, én annál inkább! Mikor mama meghalt, enyém lett a nagy virág, de sajnos nem sokáig... A virág nem sokkal élte túl mamát... Azóta nem volt ilyen virágom. Bárhol láttam, csak vágyakoztam. DE! Az én drága barátnőm, Latinka megajándékozott eggyel!!! Ráadásul pont virágzik!!!! Annyira-annyira örültem/örülök neki, el se tudom mondani!!!

Latinka! Köszi!!!!!!! :)

Tegnap este láttam, hogy Tiffany-Andinál is milyen szépen virít! :))

Elárulná nekem valaki, hogy mi ennek a virágnak a hivatalos neve??

Friss kenyér, új lekvár

Az elmúlt napokban szinte minden időmet a konyhában töltöttem. Kaptunk egy csomó meggyet, azt raktam el különböző módokon: készítettem befőttet, raktam a fagyasztóba és főztem lekvárt is. De most egy kicsit másként. Már korábban kitaláltam, hogy idén több gyümölcs keverékéből készítek dzsemet. Épp ezért, amikor cseresznyét kaptunk, azt szépen megszabadítottam a magjától és lefagyasztottam. Most pedig előszedtem. (Szentségtörés?) Miután kiengedett, összeturmixoltam a meggyel, aztán raktam hozzá ribizlit (fehéret, mert nekünk az van). Így született meg a legújabb alkotásom, melyhez természetesen frissen sült kenyér illett - így sütöttem egyet. (A recept megtalálható ebben a bejegyzésben, pontosabban a kommentek között.)

A csajok azóta mindig ezt ennék reggelire....meg ebédre ...... meg vacsorára....