Ezt a napot sem szeretném újra átélni... Persze a délelőtt és a délután egész jó volt, csak pörgős. Főztem, kalácsot és cukkinis fánkot sütöttem ( meg persze dolgozatot javítottam.... ).
Már itt elkezdődtek a gondok... Mindig felmérgelem magam, mert a kalácshoz a tésztám sose lesz olyan szép és magas, mint kellene. Igaz, finom és nem is marad belőle sosem, de akkor is bosszant.
Ez a cukkinis fánk, melyet lehetne porcukkal is enni, de az én családom csak lekvárral szereti. Kicsit alaktalan valamik, de a lányok olyan jókat játszanak, amikor kivesznek egyet a tálból: találgatják, mi lehet, mihez hasonlít az alakja. Így már direkt nem simítom, alakítom szabályosra, amikor sütöm.
Ez a cukkinis fánk, melyet lehetne porcukkal is enni, de az én családom csak lekvárral szereti. Kicsit alaktalan valamik, de a lányok olyan jókat játszanak, amikor kivesznek egyet a tálból: találgatják, mi lehet, mihez hasonlít az alakja. Így már direkt nem simítom, alakítom szabályosra, amikor sütöm.
A kalács (kakaós-kókuszos, diós), ami lehetne szebb is:
De bárcsak ez lett volna a mai nap legnagyobb gondja...
Fürdéshez készülődtünk, a csajok még a szobájukban játszottak, amikor hirtelen nagy csattanás, és Mimi rohan kifelé vérző homlokkal! Majdnem elájultam ijedtemben!! Gyorsan próbáltam megnézni, mi történt: annyit sikerült kideríteni, hogy a homloka közepén van egy kb. 1 cm-es lyuk, ami vérzik... Gyorsan összekaptuk magunkat, be az ügyeletre. Egy nagyon kedves, nyugodt doktornő fogadott, fertőtlenítette a sebet, majd bekötötte. Felírt fájdalomcsillapítót, és azt mondta, hogy reggel majd vigyük be a sebészetre, hátha össze kell kapcsozni. (Pont határeset, mert 1 cm fölött szokták csak.)
Egyébként nagyon hősiesen viselte szegény Mimikém az egészet. Hogy a holnapit hogyan fogja....?
Az alábbi képen Mimi van bekötözött fejjel. Persze ez kicsit több, mit amire szükség lenne, de az éjszaki forgás, falhoz érés miatti fájdalmat így akartam kicsit tompítani. ( Érdekes, hogy ő ragaszkodott hozzá, hogy fényképezzem le, és majd tegyem fel az internetre!! :))) - Ha más mondaná, nehezen hinném el. :D )
Zsuzsó is nagyon megijedt. Állandóan azt kérdezgette, hogy ugye meggyógyul Mimi. szinte nem is mozdult mellőle, néha sírva fakadt, úgy sajnálta a tesóját....
Ráadásul holnap Zsuzsót is vinni kell laborba. Ő szerencsére már nem lázas!!! :)
Így a hétfő is mozgalmas lesz. Apu jön reggel, ő segít majd Gyurinak, mivel nekem dolgozni kell menni.... :(((((( A szívem meg megszakad.... De nem hiányozhatok mindig, egyelőre csak nekem van munkám.... :((((
jobbulást a Kis betegnek
VálaszTörlésJaj drága! Átérzem a helyzeteteket! Ezek a gyerekek!!!!:-))) Mi meg szülők lerágjuk a körmünket az idegességtől.
VálaszTörlésJavulást, jobbulást kívánok!
A kalácsokkal kapcsolatban meg ne aggódj: Nem lehet minden tökéletes...nekem sem mindig sikerül. DE csak azt számit, hogy ha elfogy, akkor tuti finom volt!:-))))
Amúgy meg jó munkát!!!:-)))
Ahol gyerek van, mindig történik valami :-))) Nagyobb bajotok sose legyen! Mielőbbi felépülést kívánok!
VálaszTörlésKedves Szegusz! :) Jobbulást kívánok a kislányodnak! Szegény, nem irigylem! :) De a fotókat látván, biztos nem lesz baj, ha már ilyen jól viseli, akkor a gyógyulás sem lesz nehéz. Ráadásul ilyen féltő tesó mellett meg főleg hamar gyógyul. :))) Édesek nagyon! :) És nagyon szépségesek is! :)
VálaszTörlésA blog-omra írt megjegyzésed köszönöm szépen, nagyon örültem neki. :) Akit beszippant a gyöngy, az szerintem bármit megtud fűzni, amit csak akar. :)
Köszönöm a kedves szavakat! Aranyosak vagytok! :)
VálaszTörlés