Gyurinak ma Gyöngyösre kellett mennie, mi pedig... nem maradtunk itthon. :)) (Persze lett volna dolgom, de....) Gondoltam, kicsit kirándulunk.
Egész nyáron terveztük, hogy elmegyünk a gyöngyösi állatkertbe, és megsimogatjuk az oroszlánkölyköt. Nyáron valahogy nem jutottunk el, most nem hagyhattuk ki. Kicsit hideg volt, de szépen sütött a nap. Jól felöltöztünk, Miminek kerestem olyan fejfedőt, ami nem nyomja a homlokát...:)))
Dél körül értünk oda, a kicsi oroszlán épp a játszótéren volt... csúszdázott!!! Komolyan! Ezen persze mindenki jót nevetett!
Aztán megelégelte a játékot, bement a helyére, és pihengetett. A gondozója és egy puli mindig vele volt, vigyáztak rá. Amikor felébredt, újra kiment az emberek közé, szaladgált, játszott. Tündéri volt!!! Olyan jó volt megsimogatni!!! Zsuzsó persze nem merte, de Mimit alig lehetettt elvinni a közeléből. Aztán az állatetetés mégis elég csábítónak bizonyult: a kecskék és a bárányok alig várták, hogy megetesse őket a bejáratnál vásárolt csemegével. Zsuzsót meg a lovak nyűgözték le. Ő szinte minden állattól fél, ezért is örültem annak, hogy a pónik enyire elvarázsolták. Képes lett volna órákat ott tölteni, simogatva a szerencsés(?) kiválasztottat... Ennyi idő most nem volt, de megígértem neki, hogy majd máskor is meglátogatjuk a lovacskát.
A csajok jól elfáradtak, nyakig sarasak lettek, de nagyon jól érezték magukat... és persze mi is. :))
Látom Mimi homlokán már csak egy kis tapasz emlékezteti a balesetre. Mi nyár elején voltunk az győri állatkertben a két nagy fiammal amikor itthon voltak és barátokkal.
VálaszTörlésIgen, szerencsére már csak ilyen kicsi tapasz kell. Holnap megy még kötözésre, de már nem fáj neki, inkább viszket. Vagyis gyógyul, gondolom.
VálaszTörlés