Olyan kellemes meglepetés ért ma, hogy alig jutottam szóhoz. Amikor reggel beértem a suliba, már vártak rám néhányan az osztályomból. Meglepődtem, mert ilyen "korán" nem szoktak jönni... Aztán elővette az egyikük a háta mögül ezt a virágot, és az osztály nevében megköszönte, hogy az október 6-ai műsort megszerveztem, összeállítottam, betanítottam nekik... Majdnem elbőgtem magam...
Minden évben "az enyém" valamelyik ünnepi műsor, de még soha egyik csoportomnak se jutott eszébe, hogy megköszönje... És érdekes módon nem is gondoltam, hogy meg kellene köszönniük, hisz ők is sokat dolgoztak, sőt nekik kellett szöveget, verset tanulniuk, kiállniuk az iskola tanulói elé.
Most is úgy éreztem, hogy inkább én tartozom köszönettel, mert nagyon ügyesek voltak- mások szerint is. :)
(Egyébként a próbákon/próbákban segítő kolléganőnek is vittek virágot.)
Nagyon megleptek, megmelengették a szívem...
Az ilyen alkalmakkor én is el szoktam könnyesedni...és ekkor gondolok arra....hogy azért csak érdemes csinálni!!!:-)))
VálaszTörlésNa ilyenkor érzed, hogy érdemes csinálni :-)))
VálaszTörlésTeljesen igazatok van! :)
VálaszTörlésMilyen jó ilyet hallani!!!:) Egy kis szívmelengető visszajelzés... Ritka és megbecsülendő, azt hiszem!:)
VálaszTörlésTényleg nagyon ritka!! Megbecsülöm!! :)
VálaszTörlésMilyen aranyos csapat hálásak a türelmedért és buzdításodért. : )
VálaszTörlésTürelemre bizony sokszor van szükség! :DDDD
VálaszTörlés