Nos, igazi mindenevő voltam gyerekként is. Igaz, a sárgaborsót nem szerettem, de ma már azt is megeszem. Érdekes az is, hogy gyerekként nem rajongtam annyira a levesekért, mint manapság. Most szinte el se tudom képzelni a napomat leves nélkül.
Amikor kicsi voltam, apukám szüleinél éltünk majdnem 10 évig, így mama főztje uralta a mindennapokat. Imádtam a palacsintát, gombócot, nudlit, derelyét, amit ő készített. A másik nagymamámnál nagyon szerettem a meggylevest, a galambot rántva. Olyan furcsának tűnik ezt így leírni, akkor olyan természetes volt...
Miután külön költöztünk és anyu főzött, akkor rakott dolgokat szerettem meg igazán, meg a kelttésztákat... (Én sütök, de olyant nem sikerül csinálnom...)
Ami bosszantott, hogy minden hétvégén (legalábbis nekem úgy tűnt :) )a húsleves mellett csirkepörkölt volt nokedlivel, mert apu ezt szerette.. Én meg évekig rá se bírtam nézni, anyira elegem lett belőle.
Mióta férjhez mentem, azóta főzök, előtte nem akartam, rá nem lehetett beszélni! :)) Szegény anyukám sokat mérgeskedett emiatt...
Hogy mit szeretek igazán? Nagy zöldésgkedvelő vagyok, mégha nem is látszik... A káposzta a favorit, bármilyen formában. Jöhet a bab, a borsó, uborka, cukkini, tök stb. Persze a húsok sem mellékesek. Mindegy milyen, szeretem.
Ahogy átgondoltam mindezt, már egyértelmű, hogy miért nézek én ki így, ahogy.... :)))
Ha van kedved, mesélj a te szokásaidról, kedvenceidről is! :)
Jó volt megtudni rólad mit szerettél és szeretsz enni. Hát igen a galamb nekem furcsa de sokan szeretik, pl. a mostani szomszédunk is.
VálaszTörlés